A zongora elődei azok a hangszerek, ahol a húrok megszólaltatásához billentyűket használnak. Természetesen az évek során folyamatosan változott, külalakja alkalmazkodott a kor divatjához, például a barokkban díszes kialakításával idomult a berendezés kinézetéhez, de később egy egyszerűbb, letisztultabb formát kapott, amit ma is ismerünk. A legismertebb előd a fortepiano volt, amelyet 1709 – ben Bartolomeo Cristofori csembalókészítő fejlesztett olyan szintre, amely hasonlatosan a zongorához, különböző hangerők megszólaltatására képes, és a szerkezet a húrokat nem pengetéssel, hanem kalapácsokkal szólaltatja meg, alulról felfelé. Ez a hangszer már nagyon hasonlít a mai zongorához. A pianínók akkor jöttek létre, amikor a lakások méretei is szűkültek, és az emberek többsége nem tágas polgári lakásokban vagy villában lakott. Az új zongorák, pianínók ezeknek a régi hangszereknek a továbbfejlesztett változatai.
Aki zenét tanul, vagy tanít, annak meg kell ismernie a hangszerét, ezért nagy körültekintéssel kell kiválasztania azt a darabot, amelyikkel éveken át dolgozni fog. Érdemes ilyenkor szakemberek segítségét kérni, és nem érzelmi alapon dönteni. Először is döntsük el, hogy zongora vagy pianínó. A kettő között a legnagyobb különbség a helyigény, tehát erre a válasz egyértelmű helyszűke esetén.
Új zongorák, pianínók nagy választéka áll rendelkezésre, ezért ne hagyjuk magunkat elveszni a sok szép hangszer között, és inkább kérjünk meg egy szakembert. A szakember olyan dolgokat, hangokat vesz észre, amelyeket csak ő érzékel, úgy vizsgálja a hangszert, mint az orvos a betegét. Mindenek előtt azonban azt döntsük el, hogy hol fogjuk elhelyezni a zongorát, otthon, a szobában, egy zeneiskolában, vagy egyéb intézményben. A terem vagy szoba mérete ugyanis meghatározó, ha túl nagy zongorát teszünk egy kisebb helyiségbe vagy fordítva, egy nagy terembe állítunk egy kisebb zongorát, akármilyen jó minőségű a hangszer, nem fog a minőségének megfelelően megszólalni. Új zongorák, pianínók vásárlásakor azzal is tisztában kell lennünk, hogy a hangszerünk folyamatos gondoskodást igényel. Vigyázzunk arra, hogy ne kerüljön nedves, párás helyre, de ne tegyük kereszthuzatba sem, ne tegyük ki az időjárás változásainak, és persze a megfelelő rendszeres karbantartás is meghosszabbítja az új zongorák, pianínók élettartamát. Fontos a szakszerű hangolás is. Tehát ha valaki meg akar tanulni zongorázni, akkor nemcsak gyakorolnia kell mindennap, hanem gondoskodnia kell a hangszeréről, és megfelelő körülményeket teremteni. Csak így tudja a hangszerével átadni azt a tudást, amivel rendelkezik, és egyedi zenei élményt varázsolni a közönségnek, amely értékelni fogja a felejthetetlen előadást.
Természetesen az új zongorák, pianínók ára sem mindegy, és meghatározó lehet a vásárlás alkalmával, de nem biztos, hogy a drágább hangszer az, amire nekünk szükségünk van, mert nem mindegy, hogy az adott hangszeren tanulunk, vagy már koncertezünk, hogy csak a miénk, vagy egy intézményen belül többen is gyakorolnak rajta.
Azt mindenki tudja, hogy a zongora teste fából van, de sokan még azt is nagyon fontosnak tartják tudni, hogy milyen fából, melyik ország erdejéből származik az alapanyag. A zongora készítésnél használt főbb fa típusok a fenyő, bükk, juhar. A mai technológiának köszönhetően már némileg felgyorsult az elkészítés folyamata, de persze a jó minőségű, új zongorák, pianínók nem futószalagon érkeznek ma sem, nagy szakértelemmel és tapasztalattal bíró, hozzáértő zongorakészítők állítják elő. Sok munka után kerül az új hangszer a zongoratermekbe, hangszer üzletekbe, ezért is annyi az ára, amennyi, a minőséget és a jó munkát meg kell fizetni, de ne felejtsük el, hogy egy zongorát akár egy életen át is használhatunk, ha helyesen döntöttünk a vásárláskor, sőt, megörökölhetik gyermekeink, unokáink is. Ha jól bánunk a hangszerrel, akár generációkon keresztül is használhatják azt, néha a zongora is olyan, mint a jó bor, idővel megérik és még jobb, karakteresebb lesz.